Hazaköltöztem recskre. Egy nagyobb projekt indul hamarosan, így föladtam a csodaszép albérletem, amit másfél éve még Tomival vettünk ki. (Egyszer már majdnem elköltöztem, mert a tulaj eladósorba állította a kis fészkem, de "szerencsére" drágán árulja, így megnézni is csak egy lány jött.)
A költözés nálam most elég sok teendővel járt. 7 évet húztam le Pesten, így el kellett varrnom néhány szálat, be kellett szereznem dolgokat az új projekt miatt és selejteztem is. Ez utóbbi óriási méretűre rúgott, 13 kukászsáknyi ruhát, cipőt, fölösleges vackokat dobtam ki ott a teljes lakásból és 4-et pedig itthon a szobámból, fürdőszobámból. Még így is utánfutóval kellett költöznöm a bútorok és a maradék cuccok miatt.
Az elmúlt egy évben úgy érzem, kivittem a szemetet fejben is.
Sokat megtudtam magamról, hogy milyen vagyok, mit szeretnék és mit nem. Akiket ez alatt az év alatt megismertem, valahogy "minőségi" sorrendbe is álltak a lelki szemeim előtt. Februárban például Misi kezdetnek oké volt, áprilistól Laci, júniustól Antonio, de a lista vége felé kezdtem önmagamra találni augusztustól Dáviddal és most decemberben Jocival Zsoltival - ha csak a fontosabb emberi kapcsolataimat vesszük figyelembe. Volt, aki a törődésével, volt aki szerelmével, tanításával, útmutatásával vagy lelkiismeretességével vált az önismereti fejlődésem javára. Persze van, aki után hónapokkal is csak a kérdőjelek villognak a fejemben.
Kezdek tudatosan megbocsájtani, elengedni dolgokat, ami a 2-3 évvel ezelőtti önmagamhoz képest akkora lépés, mint ide Indonézia. Kezdem valahogy kívülről látni magam, mielőtt megtörténnek dolgok. Hogy hogyan cselekednék én ebben a helyzetben, és ennek mi lenne a vége, és inkább elcsendesedem és lenyugszom és csak hagyom, hogy történjenek velem a dolgok ilyenkor. Más helyzetekben pedig kiállok magamért, erőltetem magamra a "nemakarom" dolgokat, amelyekre a fejem tudja, hogy szükségem van, de alap esetben csak halogatnám.
Ennek az útnak sosem érek majd a végére - egy részem szeretné, ha ez hosszú időintervallumot venne igénybe, mondjuk 100 évet : D
A kedvenc szavaim jelenleg a hihetetlen és a borzasztó/borzalmas : D Tudom, hogy egyik sem "jó" értelmű. Hihetetlen: képtelen vagyok elhinni, feldolgozni, megérteni... Ha folyamatosan ezt mondogatom, akkor nem is leszek rá képes. A borzasztó/borzalmas most Zsolti "sara", de le fog csengni ez is, mint tavaly előtt a 'nyilván' : D
Ó és: állítottam föl magam számára egy amolyan challenge-t. Elhatároztam június környékén - amikor melót váltottam -, hogy többet szeretnék olvasni. A kihívás pillanatáig abban az évben 5 könyvet olvastam el. Év végéig el szerettem volna érni a 24-et, hogy visszaosztva havi kettőre jussak. Ez olyan jól sikerült, hogy október környékén fölemeltem 36-ra. Öröm é bódottá: 2013-ban végül 37 könyvet olvastam el ^^
A munkahelyváltás is minőségi javulást hozott az életembe. végre lett egy olyan munkahelyem, ahová szeretek bejárni, szeretem a munkatársaim, nincsenek konfliktusok minden nap. mindenki pozitív, hasonló elképzelésekkel és felfogással, mint én. Nem mellesleg pedig folyamatos képzés alatt vagyok olyan dolgokból, amik kapcsolódnak a szakmámhoz vagy csak úgy érdekelnek. És csodaszép környezetben van : )
Utolsó kommentek